2000. október 25-én 18 órától megbeszélést tartottak a Tanácsteremben a Támasz Klubról, a sérült fiatalok napközijéről.
Részt vettek a szülők, helyi segélyszervezetek, a Hargita megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke, a Caritas megyei és helyi megbízottjai, a katolikus egyház képviselői, és egy vállalkozó. (A meghívottak közül kevesen tettek eleget a meghívásnak.)
1. A legfontosabb probléma: a segítők bérének tisztázása. A két bedolgozó segítő civil szerződéssel van alkalmazva, havi 750 000 lej bruttó, illetve 560 000 lej nettó fizetéssel. Az Esély Alapítvány által pályázott pénzekből havi 300 000 lej pótlékban részesülnek december 1-ig. A takarítónő bére, az anyagszükséglet is ebből a forrásból fizetődik.
2. Egy másik gond: a fiatal sérültek jövője szüleik elhalálozása után. A romániai törvények nem tartalmaznak erre vonatkozó előírást, így a szülők jogosan féltik gyermekeiket. Hargita megyében nem létezik olyan központ, ahova elhelyezhetik a sérült fiatalokat, más megyék pedig nem fogadhatják be őket. Képes-e Gyergyószentmiklós megoldani ezt a problémát?
3. Több vállalkozót meghívtak annak reményében, hogy apró munkálatok elvégzésére alkalmaznák ezen fiatalokat. A 102-es Törvény előírja, hogy a 200 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok kötelesek alkalmazni sérülteket is. Van-e erre lehetőség városunkban? A sérült fiatalok képesek bármilyen sztereotip munkát elvégezni.
4. Nagy segítség lenne a szülőknek, ha megoldódna a fiatalok déli étkeztetése. Pillanatnyilag a helyiség nem felel meg erre a célra, hiszen nincs konyha, mosogató stb. Jelen pillanatban a román törvény nem választja külön az értelmi sérülteket a mozgássérültektől. Városunkban is egy közös nyilvántartás létezik a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályán. Eszerint: 0–5 év között két sérült, 5–10 év között tizenegy, 10–15 év között negyvennégy, 15–20 év között tizenöt, 20–25 év között huszonkét, és 25 év fölött négy sérült fiatal él Gyergyószentmiklóson. A nyilvántartás nem teljes, azt sem tudjuk, hogy melyik sérült milyen fokozatú, illetve szellemi, vagy fizikai sérült-e. (A Polgármesteri Hivatalhoz 1999 októberében benyújtott kérésben már igényeltünk egy aktualizált, teljes nyilvántartást).
Sok szülő eltitkolja szégyenében sérült gyermekét, tehát szerintünk van még tennivaló a társadalom felvilágosítása terén is.
Bízunk benne, hogy sérült társaink gondjait közösen fel tudjuk vállalni, és együttgondolkodással, odafigyeléssel enyhíteni tudunk azokon. Tisztelettel, Gáll Ildikó – programvezető Kopacz Zoltán – tanácsos Szentjobbi Erzsébet – tanácsos