Sok hűhó semmiért – adhattam volna akár ezt a címet az írásomnak. Ám a cél, ami miatt a gyergyószentmiklósi Esély Alapítvány múlt csütörtökön (szept. 16-án) „összetrombitálta” a helyi sajtó képviselőit, sokkal nemesebb annál, minthogy ezt érdemelné. A jégpálya szomszédságában lévő ún. tekepálya félkész épülete legalább húsz éve omladozik, rogyadozik magában. Érdekes módon a város vezetősége mostanig mintha teljesen megfeledkezett volna róla, tizenöt éven át egyik polgármesternek, egyik tanácsosnak sem jutott eszébe, hogy valamit tenni kellene az átkos időszakban félig felépített épülettel.
Épkézláb ötlettel az Esély Alapítvány hozakodott elő: mozgássérülteknek rehabilitációs központot szeretnének létesíteni itt. Elképzelésüket a városi tanács elé terjesztették, és a február 9-én hozott tanácsi határozat értelmében 49 évre bérbe kapták az épületet azzal a feltétellel, hogy hat hónapon belül mutassanak be konkrét tanulmányt a városvezetőségnek. A gondok ezután kezdődtek, ugyanis álhírek keltek szárnyra, miszerint 800 mozgássérültet akarnak az alapítvány képviselői a városba hozni, akiket majd a városnak kell eltartani. „Két héttel a tanácsi határozat meghozatala után a polgármester hivatott, és megpróbált lebeszélni a tervünkről” – nyilatkozta Pupák-Felméri Zsuzsanna programvezető a múlt csütörtöki rendhagyó sajtótájékoztatón, a városháza bejáratánál.
Elmondta azt is, hogy az időközben elkészült tervek szerint nem csak egy mozgássérültek rehabilitációját szolgáló központot szeretnének létesíteni, hanem egy olyan egészség-megőrző bázist, amelyet egészséges emberek is használhatnának a mozgásigényük kielégítésére. „Nem egy mozgássérülteket elfektető intézetet akarunk létrehozni, hanem egy olyan létesítményt, ahol fejleszthetjük a mozgáskészségüket, hogy ők is értékes tagjai lehessenek a gyergyói társadalomnak, és ahol mozgásteret kapnának az egészséges emberek is” – magyarázta a programvezető. Az épület elkészítési, illetve felújítási költségeit svájci pénzalapokból, illetve pályázati úton finanszírozzák. „Konkrét ígéretünk van egy svájci befektetőtől, hogy ha meggyőző tervvel és érvényes szerződéssel hozakodunk elő, akkor három éven belül teljesen felújítják az épületet” – zárta mondanivalóját Pupák-Felméri Zsuzsanna.
A sajtó képviselőit azért hívták a polgármesteri hivatalhoz, mert nyilvánosan akartak tárgyalni a polgármesterrel. Pap József viszont elzárkózott a sajtónyilvánosságtól, csak zárt ajtók mögött volt hajlandó tárgyalni az Esély Alapítvány képviselőivel. A több mint két és fél órás tárgyalás végeredménye az lett, hogy a polgármester megerősítette aláírásával a szerződést, így az alapítvány zöld utat kapott az épület birtokba vételére.
Pap Józsefet telefonon kerestük meg, az ügy kapcsán ezt nyilatkozta: „A februári tanácsülésen még szó nem volt arról, hogy abban az épületben egészséges embereknek is teret biztosítanak. Nem érthettem egyet egy olyan létesítmény létrehozásával, ami idővel plusz anyagi költséget jelentene a városnak. A két és fél órás megbeszélésen sikerült közös nevezőre jutnunk, az Esély Alapítvány képviselői is megértették az érveimet. A bemutatott tervek alapján kivitelezhetőnek tartom az elképzelésüket és aláírtam a szerződést.”
Ha vonakodva is, de aláírta a szerződést a polgármester. Az Esély Alapítvány nemes szándéka felől sincs kétely. Mégis rossz szájízzel távoztak a hivatalból az újságírók. Talán jobb lett volna előbb a tárgyalóasztal mellé ülni, s csak azután a sajtó nyilvánosságához fordulni…